|
|
| |
| augusztus 8. napja
|
| |
Nos, már biztosan mindenki számára nyilvávalóvá vált, ez a blog bizony bevégezte küldetését, ha egyáltalán volt neki. Túlléptem ezen a részén az életemnek, és ez jó. Sokkal jobb, mint amennyire hiányoznak egyes pillanatai.
Persze, szerettem. Leírni, kiírni magamból, utána felkelni, mint aki megszabadult tőle, aztán később visszaolvasni, emlékezni. Érezni és éreztetni. A díjak is, amiket nyertem, mind ennek a blognak köszönhetőek. Egy lapra vagy egy word file-ba sosem kezdtem volna el írni. És szinte biztos, hogy már sosem fogok újra.
Van itt néhány hozzászólás, amit soha nem felejtek el, annyira fontos volt nekem akkor, akár csak egy szó is. És sokszor eszembe juttok mind, akik ennek köszönhetően lettek kisebb-nagyobb részei az életemnek, pedig ma már csak néhányatokkal futunk nagyritkán össze egy-egy félhomályos koncertteremben, vagy elmegyünk egymás mellett a villamoson.
Azért akit még érdekel, itt egy új próbálkozás:
http://crimson.aminus3.com
Hmm. Elég szomorú kicsengésű végszó lett ez így, de hát a végszók már csak ilyenek. Azért ez ne tévesszen meg senkit, alapvetően boldog vagyok, most is épp vigyorgok, csak valami méltó véget szerettem volna ennek az egésznek.
Meg különben is, szar ez az új - márhogy nekem új - freeblog-szerkesztő :) Illetve egy pozitívuma akad, ez a kis gomb itt jobb oldalt alul, ami hosszas gondolkodás után, jobb híján ezennel a blog utolsó szavaként is szolgál:
Elmentem.
|
| |
| |
|
crimson | 12:47 du. |
|
|
|
szeptember 19. napja
|
| |
Magyarország 2006
|
| |
| |
|
crimson | 12:06 du. |
|
|
|
április 24. napja
|
| |
Jó rég írtam, most se fogom bő lére ereszteni, sőt. Viszont itt voltunk hétvégén, CriticalMass meg szavazás helyett, bár biztos mindkettő nagyon jó móka volt, cserébe ez meg gyönyörű. Ha még nem voltatok, egyszer mindenképp:
Plitvice |
| |
| |
|
crimson | 10:49 du. |
|
|
|
március 2. napja
|
| |
Csak épp nem írok. Se magamnak, se másnak, bár ha kérdeznék, nem tudnám rávágni már, mint régen, hogy persze, a jövőbeli énemnek. Mert nem csak.. szeretem azt hinni, hogy azoknak is, akik elolvasva egy kicsit is elgondolkodnak a saját kérdéseiken, még ha nem mutatok választ én sem - hogy is tenném.
Most csak szeretnék mindent neki adni magamból (már ha itt lenne..), mert még ez is kevés azért, amennyit én kapok (és kaptam) Tőle. Érzéseket, amikhez hasonlót már nagyon régen éreztem, és nem olyan rég még azt hittem, talán soha többé.
Aztán valahogy a semmiből olyasvalami jött létre, amire minden álmos reggel rácsodálkozom a szemében, és néha azon gondolkodom, megérdemel-e egy ember ennyit egyáltalán. Belőle, belőlünk, ebből az egész megfoghatatlan masszából, amit hiába gyúrogattunk pár hónapja, aztán jött az éjszaka, meg a hajnala, és nemsokára ott állt egy szinte kész szobor - még ha esetlen is a hasonlat -, amit (szerintem) már alig kell alakítani, csak nagyon vigyázni, össze ne törjük, miközben én mutogatnám büszkén mindenkinek, belekiabálnám a világba, mennyire boldog vagyok, egyszerűen attól, hogy van, hogy holnap hazajön, hogy a kezeim közt alszik el, és még annyi minden.
|
| |
| |
|
crimson | 2:14 du. |
|
|
|
Már nem a múltban keresem a válaszokat.
Talán már nem is keresek válaszokat.
|
| |
| |
|
crimson | 1:40 du. |
|
|
|
február 24. napja
|
| |
Szeretek, szeretek
okosan szeretek
|
| |
| |
|
crimson | 7:35 de. |
|
|
|
február 21. napja
|
| |
Áttáncoltuk az éjszakát
de reggel az élet megy tovább
|
| |
| |
|
crimson | 10:11 de. |
|
|
|
február 13. napja
|
| |
Életem képekben. Most másképp úgyse menne.
De ez jó.
|
| |
| |
|
crimson | 2:15 de. |
|
|
|
január 8. napja
|
| |
Nem csinálnék ebből rendszert, de ez nekem még új, és marhajó:
"A panda enters a restaurant and orders lunch. He
eats the food, then drags a gun, shoots the waiter dead and leaves. The
barkeeper runs after him.
- Hey! You shot my waiter, and you haven"t paid for your lunch!
- Sure, I am a panda.
- So what if you"re a panda?
- Well, go home, take a look in the Webster"s, and read what it says about the panda.
The barkeeper runs home, opens the dictionary, and it reads: Panda.
A mammal, resident in Chinese forests. Eats shoots and leaves." |
| |
| |
|
crimson | 2:58 du. |
|
|
|
január 7. napja
|
| |
Nem akarom elkiabálni, de azt hiszem boldog vagyok.
:)
|
| |
| |
|
crimson | 2:12 de. |
|
|
|
január 6. napja
|
| |
"de minek is
bármit is
e kis időre"
|
| |
| |
|
crimson | 4:43 de. |
|
|
|
január 5. napja
|
| |
Ugyan nem túl gyakran az életben, Mohamed barátom, de megeshet, hogy ha eleget töketlenkedsz, a hegy az éjszaka (meg az utca) közepén egyszercsak megjelenik nálad, és visszakerget a rajtvonalhoz, hogy kezdhess tiszta lappal újra.. csak azt ne mondd, hogy Te kihagynád.
|
| |
| |
|
crimson | 4:27 de. |
|
|
|
Mindig fel kell zárkóznom, hogy újra lemaradhassak. Aztán menekülök, ráadásul tudom, mi elől, és fogalmam sincs, miért. Pedig józan pillanataimban olyan egyértelműnek tűnik a dolog.. aztán jönnek ezek az esték, és ilyenkor minden sokkal bonyolultabb, vagy inkább egyszerűbb (ugye, hogy semmi értelme?), szóval olyan ösztönös, és egészen addig mosollyal az arcunkon olvadunk össze dallamokra meg ütemekre, amíg vége nem lesz, fel nem gyúlnak a lámpák a plafonon meg a fejünkben, aztán tessék, kabát fel, éjszakai busz és menekülök megint, beszélek magamhoz, hogy így lesz a legjobb, és hát biztos igazam van, majd holnap rádöbbenek jól, addig meg elrajzolgatok csendben.
|
| |
| |
|
crimson | 1:55 de. |
|
|
|
január 4. napja
|
| |
 Na igen. Nincs mit hozzáfűzni.
|
| |
| |
|
crimson | 12:18 de. |
|
|
|
január 3. napja
|
| |
És hogy az újév is vidáman induljon, a valahavolt talán legjobb szőkenős vicc emitt.
|
| |
| |
|
crimson | 8:06 du. |
|
|
|
december 30. napja
|
| |
Egyik nagy kedvencem következik:
 Úgyis közeleg a szilveszter, ilyenkor mindenki vicces kedvében van..(főleg az aluljáróba petárdát hajigáló parasztok).
|
| |
| |
|
crimson | 8:01 du. |
|
|
|
Nem bízom már senkiben
Csak a diós bejgliben.
Na igen, jóapám is sokat mondogattan annak idején: "fiacskám, benned egy igazi költő veszett meg.." És azóta csak fejlődtem:) Az előző poszt amúgy a karácsonyról szólt, ha valaki nem értette volna. Thx to marabu.
|
| |
| |
|
crimson | 1:23 du. |
|
|
|
december 29. napja
|
| |
|
| |
| |
|
crimson | 8:57 du. |
|
|
|
december 28. napja
|
| |
 Van egy ilyen dolog, hogy sokszor tényleg csak akkor fogod fel igazán, mit is tettél, vagy mi történt, amikor elmeséled valakinek. Így például tegnap este, ahogy szülővárosom egy későéjjelig - vagy inkább korahajnalig - nyitvatartó kocsmájának emeletéről néztük a sárgás lámpafényben kezdődő hóesést, meg ahogy az utcáról egyre több régi ismerős szállingózott be a kapun, köszönhetően a félévente egyszer a világ - de legalábbis Európa - mindenféle városaiból összeverődő társaságnak (vagy a 200 forintos Becherovkának?), szóval az éjszakának azon a pontján, ahol véget érnek a történetek, és maradunk lecsupaszítva önmagunk, akik mindig is voltunk (vagy amivé talán lettünk); életem legnagyobb elkövetett hibájának ködös tekintettel mesélve értettem meg, hogy amiről azt hittem, sikerült összehoznunk, és talán még széppé is tennünk egymásnak, valójában nem volt más, csak képmutatás.
És olyanok lettünk, amilyenek - megfogadtuk egymásnak - sosem leszünk.
Egyik éjjel például, miközben - lassan már - szokás szerint lázasan köhögtem magam egyik furcsa álomból a másikba, eljött a világ vége. Valami sugárfertőzés miatt minden embernek egy hete volt hátra az életéből, én meg csak álltam ott, néztem a tv-ben előre felvett utolsó elköszönő adásokat, és hirtelen rájöttem, fogalmam sincs, kivel szeretném tölteni ezt a maradék időt. Egyszerűen úgy tűnt, mindenkinek megvan a "párja", vagy az a pár ember, akivel együtt akar lenni, akikhez ilyenkor ösztönösen húz a szíve, és persze ott a két fél családom, meg a húgom, sőt a nagyszüleimet is számításba vehetjük, de nekem még így is az tűnt a legjobbnak, ha egyedül leszek.
Aztán felébredtem, és bár még mindig talán a láz hatása alatt, de a véleményem azóta sem változott.
|
| |
| |
|
crimson | 5:03 de. |
|
|
|
december 22. napja
|
| |
És most elindulok, mint azok a tehetségtelen aranyos gyerekszínészek Narnia földjén, de legalább olyan elszánt tekintettel, hogy megmentsem a karácsonyt.. (Nem, nem az egész karácsonyt, csak egy kis darabját, ami a miénk - jobban mondva kettőt, egyet apánál, egyet anyánál. A sajátodat így még mindig neked kell, vagy ha nem kell, hát hidd el, úgy a legjobb.)
Kellemeset, bár ez milyen hülye szó...szóval inkább boldogat, mindenkinek.
|
| |
| |
|
crimson | 4:54 du. |
|
|
|
|
